Eztmegírom...

Nah. Belátható közelségbe került a bankos szerződés aláírása. Jövőhéten valamelyik nap bemegyünk a bankba és aláírjuk a szerződést, aztán még biztos 78254 papírt kell beadni és még egyszer meg kell küzdeni a bürokráciával az aktuális földhivatalokban. Mert több is van.

Hiszen miért is lehetne mindent egy helyen elintézni, sokkal viccesebb, hogy minden papírral jobb esetben külön ablakhoz, rossz esetben külön hivatalba kell bemenni. Miért nem lehet ezt elintézni pl. eletronikusan? Emberek a Holdra szállnak, adóbevallást elektronikusan lehet intézni már földi halandónak is. De nem, pecsétekért kell sorban állni, hogy pecséteket kaphassunk. Agyrém.

Jövök, megyek, intézkedek,
aláírok, pecsételek.
Fontos ember vagyok.

De legalább azért kűzdök, hogy saját házam lehessen. Már kimondani is olyan furcsa: az enyém. (Pedig egy nagy szart, a banké.)

Már csak ki kell fizetni.

Csíny letudva. Voltam reggel a földhivatalban, jó sok pénzért a papírjaimra kaptam egy olyan pecsétet, amit bármikor itthon is megcsinálok egy jól megnőtt krumpliból. Ez az ő dolguk.

Az idegesítő az, hogy egyszerű földi halandó ott csak készpénzzel fizethet, kártya szóba sem jöhet. De mit mond a pénztáros? Sajnos nem tudok visszaadni. Szarjon sünt ő is, meg aki az egészet kitalálta, az is.

A temetés rendben lezajlott.

Úgy alakult, hogy minden pont a legrosszabkor jött.

Sajnos, innen költöznünk kell. A lehető legrosszabkor. De mese és alternatívák nincsenek. Ezekben a "vérzivataros" időben kell házat és bankot találni. A terv az, hogy minél kevesebb önrész legyen, hogy a meglévő készpénzből fedezni lehessen a beköltözés előtti javításokat, átalakításokat. A családi segítség sajnos kevésbé pénzbeli, sokkal inkább egy további, megterhelhető ingatlant jelent.

Szerencsére sikerült olyan kecót találni, ami egy kifestés után beköltözhető, de azért persze vannak részei, amiket az ember saját kedvére formálna. A banktól is van egy eléggé pozitívnak mondható ígéret.

Szerdán aláírtuk a szerződést az ügyvédnél, holnap reggel megyek reggel a földhivatalba, hogy a bankhoz benyújthassuk a pecsétes adás-vételit és minél hamarabb mondjon a bank valami biztatót a hitelkérelemre.

Aztán délután temetés.

A további fejleményekkel majd jelentkezem.

Van Isten.

...abba hagyni, elfutni, elrohanni.

De most inkább ki kéne állni és azt mondani, hogy Magyarország 2009-es költségvetése nullszaldós lesz.

Még ha ez rossz is a politikusoknak.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet meg­szállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákok békés tün­te­té­sével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be november 10-én.

Mégtöbb a Wikipédián.

Remélem, ma nyugalom lesz a városban.

Az történt, hogy az első cikk megíródott, elszántság, kedv a felső nívón.

Aztán történtek dolgok és a blog a prioritások közül a legutolsót kapta. Egy szónak is száz a vége, nemhogy a bloghoz tartozó email címet, de még a blog nevét is elfelejtettem, csak a jelszót tudtam. Bassza meg, de megvan!

Iszonyat sok mindent törént, nem is tudom leírni. Most 277.97 az euro.Hol a bánatban kereskednek forinttal az éjszaka közepén? Lakáshitelt _kell_ felvenni. Erre mit csinál a bank? Kamatot emel. Mekkora mák, hogy az MNB is emelt, legalább a lelki nyugalom megvan, hogy így is komoly maradt a kamatelőny. 6 hónapos kamatperiódus, ilyen időkben. De azért 25 év nagyon sok idő, mindemelett bele sem merek gondolni, mennyi lesz a törlesztőrészlet.

(Kórházba már nem kell menni. Remélem, annál sokkal-sokkal jobb helyre került; Isten nyugosztalja.)

 ...mindent.

Milyen jó is lenne, ha csak úgy lenne egy gomb, hogy kezdés. És minden működik (úgy, ahogy kitaláltuk). Mert így gomb nélkül is működik, de nem úgy, ahogy kitaláltuk, hanem ahogy sikerült.

Annyi minden történt mostanság, amit jó lett volna mással megosztani, de mégsem jutottam el odáig. Mert mindig történt valami, ami eltérítette a tettet és a gondolatot. Mert amikor az ember reggel hatkor próbál kelni és este nyolckor még nincs otthon, az eléggé fárasztó.

Például, mert kórházba kell menni. Nap mint nap. A kórház szörnyű hely, mert a pénzhiány látszik, bármerre lépsz. Ez a szörnyű. Az viszont elkeserítő, hogy elfásult (csúnyát direkt nem írok) nővérek és orvosok hemzsegnek a folyosókón, a betegeket tárgyaknak tekintik. De néha feltűnik egy-egy kedves ápoló, nővér, orvos. Van remény, ha nem is túl nagy...

Vegyük olybá, hogy a fenti gondolattal elkezdtük...